Ki ne tapaztalta volna a péntek esti,hétvége tudatos városi "életet"?Mi is,talán túlzottan is sokszor és sokmindent,barátommal Mátéval.Mindvégig azt hittük,"Most élünk igazán"!Az a vakság rajtunk is megmutatkozott,mint minden fiatalon,mégis úgyhiszem hogy páran ezek közül az emberpalánták közül különböznek a többitől.Úgy gondolom mi is.Átnéztünk a belvárosi szórakozóhelyek,és az öntudatlanság képzeletbeli falán,és megláttuk a nyugalmat amely felér minden ilyen "szokványos" péntek esti "kikapcsolódással".Nem átlagos emberekként otthagytuk a város bűzét és zaját két energiaitallal és egy doboz olcsó cigarettával.Magunkal vittük továbbá azt a stresszt amely felgyülemlet a hét folyamán,és egy kis reménytelenséget is cipeltünk szivünkben.A 20 percnyi utazás során további emberekkel találkoztunk,kiknek szivét szintén ehhez hasonló gondok nyomták.Leszáltunk végre a buszról és az első levegővételnél felsóhajtottunk és mosojogtunk.Utunk céljához érve teljesedett be, amit igazán vártunk talán már hónapokkal ezelőtt.Drágább módszerekkel sosem lehet elérni ezt....A vicc,hogy míg 2félbe megveszed azt a kis "boldogságlehelletet",addig egy maximum 350ftnyi buszjeggyel rátalálhatsz a maximális nyugalomra!A természet a tehetetlenségből fakadó gyönyörűségével lenyűgözött minket,és végre beszélni tudtunk,mi mint két igaz barát.Önfeletten nevettünk és hintáztunk és senkit sem érdekelt hisz senkisem volt ott,csak a lágy szélben hajlongó fák.Éltünk.                    /Gergő/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.