Analógok vagyunk egy digitális világban.

"Aki tudja használja,aki nem az tanítja". Azt hiszem ez a mondás mindent elárul a gondolataimról..

Nem Newtonrol beszélek.Arról az érzésröl,amely a legkellemetlenebb talán,amely miatt sírunk,vagy összeroppanunk.Sok helyzetben tapasztalhatod ezt az érzést.Tapasztalhatod,egy dolgozat elején,amikor tudod hogy semmit nem fogsz beírni a megoldásoknak fenntartott vonalakra,vagy ha meghal egy olyan ember akit szerettél.Vannak akik könnyen veszik a tehetetlenséget,és erősek,azt mondják:"Lesz ami lesz,az élet megy tovább".Vannak akik hamarabb megtörnek,és sírásban,vagy esetleg depresszióban törnek ki.Egyénenként változik a dolog.Akik az utóbbiakhoz tartoznak,fogadják meg a tanácsom;sírjátok ki magatokat,és gondoljato bele,hogy a percek telnek,ahogy a napok,hónapok és az évek is.Közhely,de az idő tényleg,ha nem is teljesen,de valamennyire begyógyítja a sebeket,és az élet általában kárpótol.:) /Gergő/

Igazából nem lepődnék meg.Ám mégsem hiszem hogy pontosan 2012ben történne meg az a világvége ahol mindenféle természeti csapás szerepet játszana.Vannak feltevések az utóbbiról is persze erre az időpontra,vannak olyan feltevések,hogy mindenféle földöntúli lény sőt maga a sátán fog pusztítani,és nyilván vannak szkeptikusok is.Egy ideig én is az voltam,és úgy hittem,hogy azok a majom Dél-Amerikábol származó már kihalt inkák,rendesen begombáztak meg beszívtak és lusták voltak tovább csinálni a naptárukat,mert akadt jobb dolguk....Mostmár egyre inkább úgy gondolom,hogy 2012-ben mindenkihez személyesen jön el a "világvége".Mindenki rádöbben az igazságra és valami morális bukfenc következik majd be mindenki saját lelki világában.Azt hiszem,azt kell mondjam,bár így lenne.Az más kérdés hogy ha így halad a világ,akkor 500 év múlva itt már egy árva lélek nem lesz.Több oka van.Sorolom; akinek van egy kurva jó Audija,soha az életbe nem fogja lecserélni bicóra,a gyárak nyilván valóan nem fognak bezárni,mivel túl nagy az igény,túlságosan elkényelmesedett az emberiség.Így azt kell mondjam,hogy őszintén remélem,hogy a 2012-i dátummal kapcsolatban igazam lesz,és 500 év múlva az akkori rokonaim majd el sem tudják képzelni,milyen volt a jelenlegi helyzet:) Te is,aki ezt olvasod,nagyon is tehetsz hogy minden jól alakuljon!NE foglalkozz azzal,hogy "de én egyedül kevés vagyok" mert akkor semmi változás nem lesz!Visszatérve a világvégéhez,sokszor jósoltak már ilyesmit,de azt hiszem mindenki érzi,hogy ennek talán valami alapja is van....Én így gondolom /Gergő/

Felsőmajlát felé tartottunk Mátéval az 1es busszal.Felszállt egy öreg hölgy.Az öreg hölgy ordibálva és fröcsögve ordított a helyemért amit nyilván átadtam.Máté ülve maradt.Felszállt később egy terhes nő is.Máté rögtön át akarta adni a helyet.(Nem fogadta el).Leszálltunk a buszrol és elgondolkodtunk.Te inkább egy "már" fáradt és gyenge valakinek adnád át a helyet,vagy egy "még" gyenge és tehetetlennek? THINK ABOUT IT Madafaka!

Megmagyarázhatatlan,senkisem tudja megmagyarázni.Nem is kell rá magyarázat.Csak van.Mindig is volt és mindig is lesz .Valaki alul,és van aki tulreagálja.Van aki meghalni is kész érte.Van aki sosem keresi,de mégis megtalálja.Van olyan is aki folyton azt kutatja,sokszor azt hiszi hogy megtalálta,és ha meglelné,nem ismeri fel.Sosem teljesen önzetlen,mindig megkövetel valamit,viszont biztosan megéri az áldozatot!Fellángol,később lenyugszik,és örökké parázslik.Vita-vita hátán,békülés-békülés hátán.Nem egyhangú,sosem szabályszerű.A legfontosabb,hogy ez az egyetlen dolog ami rohadt bonyolult viszont ennél ez számít a legkevésbé!!! /Gergő/

A buszt, amit nem akarunk elérni, le se tudunk késni.

Mivan ha mégsem állunk be a sorba?

Ha kellene de mégsem borulunk a porba?

Ha állva maradunk és semmit sem teszünk

Azt sem mit megkövetel a józan eszünk

Mindössze a szivünkre hallgatva állunk

Megsem mozdulunk,mindössze várunk

Ellenszegülünk a világ összes tényével

Dobálózunk egyhelyben az értelem fényével

Többé nem szolgálva a világi szolgákat

Semmi be véve a nívókat,a normákat.....   /Gergő/

Nézzük csak. Egy poszttal ezelőtt Gergő írkált valamit a zenéről, most lássuk az én véleményem:
Szerintem van jó zene és jó zenész. Jó zenét, csak jó zenész tud csinálni. A jó zenész az, akit szívesen hallgatsz akkor is, ha egy olyan számot ad elő, ami eddig nem nyerte el a tetszésed, vagy egyáltalán nem szeretted. Jó zenész az, aki új ruhát tud adni, a régi zenékre, vagy saját maga kedve szerint formálja teljesen más előadássá. A jó zenész célja általában nem csak a saját maga szórakoztatása, hanem legfőképp a másoké is. Fontos az is, hogy jól érezze magát közben, vagy egyáltalán érezze magát. A zenész nem rendőr, nem építész, nem is orvos, de feladata hasonlóan fontos és hiánya ugyanolyan fájdalmas lenne, mint a rendőré, az építészé vagy az orvosé.

Idéznék:

Egy nagyon jó barátom szavai:

"Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs "mégsem megyek" lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: "szeretlek". Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog, leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor Ő elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni. És volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűkmarokkal mért üveggyöngy jutott? És képedtél-e már el azon, hogy nem csak egy szerelem van a szívedben?"

Újabb örök kérdés...Mi számít igazi zenének,és ki számít klasszisnak?Mi például kurvára nyitottak vagyunk a zene terén ha másért nem is,ugyan is mi is gitárt ragadtunk.Személyszerint meghallgatom a rockot,rapet,reggiet,a jazzt,a bluest,és néhány elektronikusat is...Ám számomra az számít igazi zenének amelynek van mondanivalója is.Ezt egy dalban nem csak szöveggel lehet elérni!A hangok is nagy erővel bírnak,egy-egy akkord különböző hangulatot sugároz.Ami számomra örökzöld,az a Nirvana.Igaz már nem működő zenekar,de lemezeiket millióan veszik(illetve töltik le).Zenéjük titka:Az egyszerűség olyan keveréke,amely óriási érzelmi robbanást okoz sok ember lelkében.Ezt tehetségnek is szokták hívni(nem véletlenül).Persze mind ehhez kell egy szerző is,aki túlnyomó részt a frontember,Kurt Cobain volt.Élete a zenéről szolt,a zenéje az életéről.Egy ilyen összhang már sokmindenre magyarázatot ad.Bár nem ez volt a célja de zenéje sok fiatalnak kiutat mutatott az élet kavalkádjából.A legironikusabb dolog ebben az egészben,hogy saját maga sikereinek áldozata lett 28 esztendős korában.Pontosan úgy élt ahogy a média elvárta tőle;Sex,drogok és rock n roll.Ez a magatartás adta az ihletet a számaihoz és egyúttal a halálához.Az emóció felső fokát súrolta zenéjével,de hogy néhány egyszemű fiú/lány félre ne értse,pozitív értelemben....Ha már itt tartunk,a mai öngyilkos hajlamú tini nem csak ezt kopizza helytelenül,hanem a jellegzetes fekete fehér kockás cuccokat is.Ezek a mintázatok a Ska muzsikábol erednek,és számomra érthetetlen módon most nem épp a megfelelő embereken vannak:O.Nade mindegy is,mindenesetre a ska jó zene,hallgassátok!Hozzá kell tennem azt,hogy a mai "híres" zenekarok többsége,simán elbújhatna néhány no name banda mögött.Attól hogy valahogy,valaki alá véletlenül szinpad meg hangcucc került még nem biztos,hogy tud is kezdeni velük valamit!

Ki ne tapaztalta volna a péntek esti,hétvége tudatos városi "életet"?Mi is,talán túlzottan is sokszor és sokmindent,barátommal Mátéval.Mindvégig azt hittük,"Most élünk igazán"!Az a vakság rajtunk is megmutatkozott,mint minden fiatalon,mégis úgyhiszem hogy páran ezek közül az emberpalánták közül különböznek a többitől.Úgy gondolom mi is.Átnéztünk a belvárosi szórakozóhelyek,és az öntudatlanság képzeletbeli falán,és megláttuk a nyugalmat amely felér minden ilyen "szokványos" péntek esti "kikapcsolódással".Nem átlagos emberekként otthagytuk a város bűzét és zaját két energiaitallal és egy doboz olcsó cigarettával.Magunkal vittük továbbá azt a stresszt amely felgyülemlet a hét folyamán,és egy kis reménytelenséget is cipeltünk szivünkben.A 20 percnyi utazás során további emberekkel találkoztunk,kiknek szivét szintén ehhez hasonló gondok nyomták.Leszáltunk végre a buszról és az első levegővételnél felsóhajtottunk és mosojogtunk.Utunk céljához érve teljesedett be, amit igazán vártunk talán már hónapokkal ezelőtt.Drágább módszerekkel sosem lehet elérni ezt....A vicc,hogy míg 2félbe megveszed azt a kis "boldogságlehelletet",addig egy maximum 350ftnyi buszjeggyel rátalálhatsz a maximális nyugalomra!A természet a tehetetlenségből fakadó gyönyörűségével lenyűgözött minket,és végre beszélni tudtunk,mi mint két igaz barát.Önfeletten nevettünk és hintáztunk és senkit sem érdekelt hisz senkisem volt ott,csak a lágy szélben hajlongó fák.Éltünk.                    /Gergő/

Csak ültünk a hintán Gergővel, beszélgettünk és nem gondoltunk semmi olyanra, ami elszomorított volna minket, vagy elvette volna a kedvünket bármitől is. Megáradt patakként zúdultak a régi szép emlékek, abból az időből amikor még nem tudtuk teljesen megérteni, mi is folyik körülöttünk, abból az időből, ahol még nem számítottak mások véleményei és gúnyos megjegyzései. Félelmetesen kellemes volt a tudat, hogy senki más nincs, csak mi vagyunk, a hinta és az a temérdek fa, ami körbe vett minket. Mi mindig is tudtuk, hogy szeretjük a természetet, csak eddig sikerült elrejtenünk ezt, az alkoholmámor és az eufórikus állapot mögé. Beszélgettünk, beszélgettünk... egyszerűen hihetetlen, hogy ennyi témát tudunk felhozni, és mindről legalább fél órát beszélgetni. Beszéltünk a hit-ről, a világvégéről, de a legtöbbet a gyerekkorunkról. Tíz kerek éve ismerjük egymást és még mindig tudunk meglepetést okozni a másiknak. Félelmetes még az is, hogy többet tudunk a másikról, mint saját magunkról. Borzalmasan büszke vagyok magunkra és azokra a fiatalokra akik ott tudják hagyni a belvárosi kocsmákat, tereket és ki tudnak kapcsolni legalább egy órácskára. Körbenéztünk... néztük a fákat, az enyhén sötét felhőkkel teli, de a nap sugaraiban vígan fürdő eget és rémülten vettük észre, hogy ez a világ, és ez az élet, mennyire nem az, amiben régen vígan éldegéltünk. Mit sem sejtve persze, hogy minden más lesz. Csak egy dolog maradt meg abból a gondtalan és boldog életből... a barátság. De miket beszélek...? Ez a dolog, - ami talán az életben a legszebb-, a mai napig boldoggá tud tenni. Így a mostani létünknek is legalább ennyi értelme biztos van: a barátságunk halálig tartó megőrzése. :)      /Máté/